12/31/2011

Van remény!

Tavaly szilveszterkor, a frissen elkészült Médiatörvény hatályba lépése előtt nagyon óvatos kérés érkezett a Népújságtól. Szilveszterező politikusokról kellett rajzolnom valamit. A különlegesség az volt a kérésben, hogy a rajzok semmiképpen sem lehettek gúnyosak (egyébként: karikatúra ≈ gúnyrajz) hanem inkább édesek, meg kedvesek.

Ezt persze könnyűszerrel, de nehéz szívvel és ólmos kézzel sikerült teljesítenem.

Idén azonban már nem volt ilyen elvárás. Sőt! A tematikára vonatkozó kérés a várhatóan nehéz 2012-es évre irányult. Hogy ebben az örömteli fejleményben a meghiúsult Axel-Springer-Ringier fúzió is közrejátszott-e, azt nem tudom, de igazából már nem is érdekel. Mint ahogy az sem, hogy a rajzok egyfajta elvárt, provinciális, avitt attitűdöt hordoznak, magyarul; elég szarok.

A lényeg az tehát, hogy háromszoros hurrá a változásnak! Talán mégis van remény, hogy a karikatúra az tud maradni, ami. Tolnában is.

LÉTSZÁM-RACIONALIZÁLÁS
- Szerinted, Gyuszikám, hol tudnánk még karcsúsítani egy kicsit.

TÖLTHETEK?
Van egy olyan érzésem, Géza, hogy egyre spórolósabbak a zemberek.

A DIVAT ÉVE

12/22/2011

Kétfilléres

A MUOSZ Karikaturista Szakosztályának másodízben kiírt Kétfilléres Díját az idei évben a tagságnak az elnök postafiókjába küldött, nem anonim szavazataival, maga az elnök nyerte. :) Gratulálunk!

Halász Géza: Tél

12/16/2011

Fesztivál Tours

A Fesztivál Tours következő állomása a Ljubljanai Animateka volt a múlt héten. Igen szép számú magyar film került a versenyprogramba és ezek (Rófusz Ferenc Ticketjének kivételével) egytől egyig politikai, közéleti inspirációjúak voltak. A fesztiválra a középgeneráció képviselőjeként két tekintélyes potentáttal érkeztem (Patrovits Tamás, elnök, Manifeszt és Ulrich Gábor, vezetőségi tag, Magyar Filmművészek Szövetsége Animációs Szakosztály).

A filmek jó visszajelzéseket kaptak a közönségtől és a szakmától egyaránt. Úgy tűnik a Falakat értik egy olyan boldogabb és nyugodtabb országban is, mint Szlovénia, amely a jugoszláv államszövetség felbomlása után szinte pillanatok alatt képes volt gazdaságilag, pénzügyileg, strukturálisan és társadalmilag is integrálódni Európába.

Falak/Walls Ljubljana belvárosában

Ha politikai ellenfele lennék saját magamnak, akkor úgy fogalmaznék, hogy a filmszemlén jól feljelentettük Magyarországot, de amúgy csak arról van szó, hogy a szakmai megbeszéléseken, nyilvános fórumokon tisztességgel válaszoltunk a feltett kérdésekre. Ezek a kérdések olyasmik voltak, hogy; mi van veletek, nem vagytok túl jó bőrben, miért csak jobbára egypercesek készülnek felétek, vagy hogy mi az oka a filmesek közélet felé fordulásának. Mi meg hol felhorgadva, hol szemlesütve válaszoltuk, hogy nincs pénz nagyobb kaliberű művekre, immár 2 éve nincs állami szubvenció, dokumentálni kell ezt a különösen lehangoló időszakot.

Na de fel a fejjel, hisz egy nagyszerű magyar sikernek is örülhettünk odakint. Két erdélyi fiatal filmje a http://communism2010.ro a zsűri különdíjában részesült. Az oklevelet Max Andersson zsűritag az „univerzális téma tiszteletlen, lényegretörő és erőteljes bemutatásáért” ítélte oda Damó Zsoltnak és Sántha Dénesnek, amit diákjai nevében Patrovits tantóbákérem vett át a helyszínen. Bravo!

A fesztivál egyébként megannyi új és több régi kontaktust is hozott. Külön öröm, hogy a Folimage-tól (Serge Besset komponista) és a Poudriere-től is (Cécile Milandro) jöttek vendégek, így ha csak pár mondat erejéig, de sikerült egy kicsit nosztalgiázni is.

Itt ugyan a diák, illetve diplomafilmek képviselőivel diskurálunk az előző napi vetítésről, de amúgy is elmondhatom, hogy vérlázító, hogy mennyire sokoldalúak és piszkosul tehetségesek ezek az ifjú animátorok. :)


12/04/2011

Teol

Így bukik le, aki füllent.
Egy nem publikált és egy publikált rajzzal.

12/01/2011

Anilogue 2011 + kritika

Az elmúlt héten az Anilogue Fesztiválon jártam. Körülbelül 500 nevezett film közül a Falak bekerült a 30 versenyfilm közé, ráadásul egy kooprodukciós film mellett az egyetlen magyar alkotásként.

Egy magamfajta vidéki földművesnek ez óriási dolog. Rögtön kaptam is az alkalmon, hogy megnézzem a Folimage szintén versenyző legújabb egész estését, Jean-Loup Felicioli barátom és Alain Gagnol filmjét, az Une vie de chat-ot. Mindig is szerettem azt a hamisítatlan, kedves, meleg hangulatot, amit a stúdió filmjei árasztanak. Ez a film sem okozott csalódást. Ha minden jól megy, itthon is vetíteni fogják a mozik, így kedvcsinálónak csak annyit árulok el, hogy a film egy vérbeli krimi. Az édesapját elvesztő Zoé és anyukája, a család macskája, valamint egy jólelkű betörő felveszi a harcot egy végtelenül gonosz bűnözővel és végül győzedelmeskednek.

Lapzártakor érkezett a hír, hogy a bécsi díjkiosztón az Une vie de chat (Cat in Paris) kapta az egész estés kategória fődíját. Gratula!

A budapesti program rövidfilmjei között is jónéhány kitűnő alkotást vetítettek. Tetszett pl. az elképesztő 3D hatást produkáló német Szövőszék, az érdekes grafikájú észt Nagy ház, vagy a szürreális és őrült Narratives. De minden vetített és általam látott filmben sikerült felfedezni valami jót, érdekeset vagy éppen formabontót. Budapesttől és a szakma gócpontjaitól távol élő alkotó számára ez mindig óriási inspirációt jelent. (Még akkor is igaz ez, ha az egyik vetítésen a filmek alatt rendre valamelyik másik versenyfilm hangja szólalt meg. :)

A zsűri döntése alapján, az idei Anilogue nemzetközi rövidfilmes versenyét a Lazarov nyerte (Luis Nieto, Franciaország). A közönség díjazottja pedig a Gyűlölet útjai lett (Damian Nenov, Lengyelország, 2010)

A bemutatók között néhány kollégával és ismerőssel is sikerült öszefutni. Ilyen a most éppen Kecskeméten dolgozó Richly (Kockásfülű) Zsolt, a rövidfilmes zsűritag Igor (Kistehén) Lazin, az újgenerációs rendező Bertóti (Ariadné fonala) Attila, vagy éppen a Prizma című szaklapot szerkesztő Orosz Annaida. Természetesen Patrovits (Hungaricum) Tomival a Falak producerével is találkoztam, akinek - a fesztivál szervezői mellett - ezúton is köszönöm a kitartó pátyolgatást!

A fesztiválon sajtósként részt vevő, de animációt is készítő Haruko Napocskával az Urániában futottam össze.

Hazajőve eddig egyetlen kritikát találtam, mely a Falakról finoman szólva sem a dicséret hangján szól. Lehet, hogy kisstílű dolognak tűnik egy alkotó részéről a kritikát kritizálni, de ez egy olyan szép, meleg hangú írás, hogy néhány percet mégiscsak fecsérelnék rá. Íme a cikk.

Nos. A szerző egyik fő kifogása a Falakkal szemben, hogy nem kéne animációs rövidfilmben politizálni. Khm. Nyilván nem várható el minden publicistától a korrekt felkészülés, de ezúton üzenem, hogy a film az Azyl-Busho nemzetközi filmversenyre készült, mely témájával (Európaiak vagyunk?) kifejezetten a közéleti kérdések feszegetésére sarkall. Ezen túlmenően a szakmai színvonalat is számonkérő és a filmmel a külföld előtt restelkedő esztéta nyilván nem tudhatja azt sem, hogy a Falak a legtöbb nevezett kelet-európai (figyelem; külföld!) animációs fesztiválon versenybe (!) került, és az Azyl dokumentum-, natúr-, és animációsfilmes megmérettetésén a százegynéhány alkotás közül a negyedik helyen végzett – legjobb magyarként.

A dolgozat egyébként első látásra érzelmileg is túlfűtöttnek tűnik. Figyeljük meg az egész cikk során csak a Falaknál beszoruló Caps Lock billentyű használatát. Ez a netes vitafórumokról ismerős, de egy filmkritikában legalábbis szokatlan „kiabálás” igencsak árulkodó. Szinte látom az érzelmek feltolulását, a kipiruló pofit és dagadó ereket. Sejtettem, hogy egy olyan mozi, mely közéleti kérdésekhez nyúl, ráadásul szerepel benne a himnusz, a nemzeti trikolór, meg egy árpádsávos zászló – nos, az nem lesz könnyű program bizonyos szorongó látenciájú lelkek számára. Na de az indulatot akkor sem értem, hisz a film – szimbólumok és metaforák segítségével – csak LEFESTI a mögöttünk hagyott 20 évet, és kérdéseket tesz fel az előttünk álló időszakról. Szerintem az ifjú kritikus abba sem gondolt bele, hogy az még az árpádsávok alatt gyülekezőket sem sérti, ha egy szerzői film euroszkepticistának láttatja őket, hiszen tudvalevő, hogy ők szívesebben képzelik el az ország jövőjét az Unió nélkül. Fura tehát ez az indulat és ha összevetjük az Azyl honlapján olvasható külföldi kommentekkel, akkor jól látható, hogy odaát kicsit toleránsabbak a műértők. (Pedig Slota zászlója is ott feszít a film végén a többi között).

A cikk szerzőjének további, már-már zavarbaejtő szakmaisággal és éleseszű racionalitással megalkotott mondatával, mint pl „lehetne jobban erőlködni” olyan magasra teszi a lécet, hogy azokkal már nem is kívánok vitába szállni.

Végezetül álljon itt a médiaismeretet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem emlőin magába szívó esztétánknak a másik magyar versenyfilmet méltató, igen kevéssé keresztyén, de annál szakmaibb, prózai tömörségű kritikája:

Fuck You! :(

11/22/2011

KEDD-KINO

Bélabátyó, mint előadó. Hö-hö-hö! Egy olyan ember, aki legtöbbször a kezét (kapálás, kaszálás) alkalomszerűen a fejét (karikatúra, film) de a száját, na azt csak nagy ritkán használja.

Hogy mi fog ebből kisülni!?

11/21/2011

Hat a szigor

Az előző posztban leírt eset után azért mégiscsak volt egy kis elbeszélgetésünk a lányokkal, amiben hosszan méltattuk a PC kommunikáció előnyeit és jótékony hatását az egészségre.

Úgy tűnik, némi eredményt sikerült is elérni, hisz másnap – szintén az autóban – valami apró-cseprő bosszúság után imigyen szóla nagylányunk:

-Apa, képzeld most majdnem kimondtam, hogy basszus, de okos, nagylány módjára rájöttem, hogy ez nem helyes.

A visszapillantóból hátralestem és Dodó arcán még soha nem látott, kielégült mosolyt véltem felfedezni.

Hát egészségedre, Nagylány! Majdnem...J

11/20/2011

Dorka és Lilla

Nem tudom, hogy az oviból hozzák, esetleg a szüleiktől hallják, netán a magyar nyelv ezernyi árnyalatát ízlelgetik, vagy egyszerűen csak feszegetik a határokat. Egy azonban tény: egyre mocskosabb szájúak a lányok.

Nemrég hosszabb útra indultunk autóval, amikor a világ legtermészetesebb módján, tök ártatlan hangon megszólalt Dorka:

-Apa, szarni kell.

Az angyali ajkakból kicsusszanó ártatlan hang és annak verbális tartalma olyan disszonanciában voltak egymással, hogy a megdöbbenés keltette reflexszerű összerezzenéstől majdnem elcsaptunk egy kamiont. Kellett néhány másodperc, amíg összeszedtem magam és atyai szigorral már kezdtem is volna a feddést, amikor a maga édes, cincogó hangján megszólalt Lilla is:

- Nekem meg pisálni…

11/18/2011

11/15/2011

Kényszer szülte közös élet

Ezzel a címmel jelent meg egy cikk a Tolnai Népújságban, melyet illusztrálnom kellett.
(A cikk kommentben csatolva.)

11/09/2011

10/23/2011

Dodó újra alkot

Összkomfortosítjuk a szőlőnkben a domboldali kis présházat, így egész nyáron a három és fél méter mély emésztőgödröt ástam. Alkotótársamat és egyben kedvenc nagylányomat megihlette a téma - pedig csak érintőlegesen társalogtunk a majdani funkciójáról. (Az ürítéséről meg pláne.)
Jól gondolom, hogy egy ötéves gyerek esetében nem tipikus a témaválasztás? :D

10/11/2011

Borkarikatúrák-riport

Nem tudom, hogy meddig lesz fent az eredeti oldalon, én csak most találtam rá. Egyelőre nézhető, íme:


Mindig jól jön egy kalózfelvétel, ha már nem működik online…


video

10/08/2011

9/27/2011

9/25/2011

Imádom Baját!


Egyrészt mert Kelemen kolléga lassan a karikatúra fővárosává varázsolja ezt a kedves bácskai kisvárost, másrészt mindig valami nagyon kellemes esemény kapcsán van szerencsém odalátogatni. Ezúttal például nagyon kellemesen érintett, hogy a bajai Újbor Fesztivál keretén belül megrendezett karikatúra-kiállításon is díjazták a rajzaimat. Külön öröm, hogy számomra igen respektált művészek (akiket sért a titulus, azoktól elnézést) döntöttek az eredményről. Dunai Imre, Ősz Zoltán, Nemes Zoltán, Jelenszky László és Kelemen István alkották a zsűrit, akiknek ezúton is gratulálok a kiváló ízlésükért! :)

Sümegi József és Kelemen István megnyitják és méltatják a tárlatot. (Figyeljük meg, hogy milyen jól összeöltözött a két szónok.)

Sümegi József címzetes egyetemi docens, borász megnyitóbeszédét egyébként dupla élvezettel hallgattam, mert aki ismer, tudja, hogy mind a karikatúrához, mind a borhoz van némi közöm (ne tessék rosszra gondolni!) és a tanár úr fantasztikus módon találta meg a két vidámságfaktor közti párhuzamokat.

A díjátadás pillanata. Dobos Edit, a Baja Marketing kft. igazgatóhelyettese és Bélabátyó. (Figyeljük meg; a díj szemérmesen eltakarja a hátterében zajló eseményeket.)

Azt mondtam már, hogy kellemes élmények fűznek Bajához? ;)

Más forrás

9/18/2011

Vidor fesztivál képekben

Idén másodszor volt szerencsém részt venni Nyíregyházán Európa legnagyobb ingyenes világzenei fesztiválján, a Vidoron. Aki nem tudná, ez a fesztivál a vidámság és a derű olyan országos seregszemléje, ahol a különböző műfajok együtteséből alakul ki a bő egy hétig tartó programsorozat és a nélkülözhetetlen jókedv. Egyebek mellett színházi előadások, vásári komédiák, bábelőadások, koncertek, kiállítások, cirkuszi produkciók is részei a repertoárnak.

A karikaturisták csapata Fejérvári Zsolt, Békési Joe, Tonio és Zsoldos Peti portrékarikaturistákból valamint Marabu, Rák Béla és Bélabátyó gegrajzolókból állt össze. A portrésok a belvárosban, a többi mutatványossal és művésszel együtt sztárként alkottak, míg mi a wellness-hotel vendégszeretetét élvezve rajzoltuk az aznapi programokra reflektáló szituációs rajzainkat. Szinte lehetetlen küldetésként a napi kínálatot kellett végignézni, majd humoros formában megrajzolni, hogy másnap a színházi galériában, a weblapon és a város különböző pontjain ki lehessen állítani őket.

Íme egy kis öszeállítás az ott készült rajzaimból.

Tavaly Fejérvári Zsolt skalpját sikerült begyűjtenem (vagy ő az enyémet, ez nézőpont kérdése) idén Tonio rajzolta meg zseniálisan nem csak az én, hanem az egész családom portréját. (Ha lesz még rá alkalmam, akkor Joe-t és Zsoldost is megpróbálom majd „levadászni”.)

Nagy örömömre Toniótól a fenti portrék mellé kaptam néhány dedikált plakátot is Sebastian Vettelről, a Real Madridról, a Barcáról és a Bayern Münchenről. Íme:

Idén a tavalyinál kicsit kevesebb programot sikerült megtekinteni, de szerencsére így is akadt néhány igen-igen kedvemre való. Nagyon tetszett például a Ska Cubano koncertje, amely a jamaicai reggae és a ska elemeit vegyíti a kubai zenével. A párom miatt ezúttal is végig kellett hallgatnom (na, egyáltalán nem esett nehezemre) a Csík zenekart, amely tavaly Kiss Tibivel, idén Lovasi Andrással lépett fel. A színdarabok közül örülök, hogy láthattam a Dolcsaja vitá-t, amely végül Csákányi Eszter kiemelkedő színészi teljesítményéért díjat is kapott.

Az egyéb kultúrprogramok kategóriájában a Sóstói Múzeumfalut is megnéztük, ami nagyon jó kis családi programnak bizonyult.

Lehet, hogy jövőre (ha lesz még Vidor) kettővel kevesebb karikaturistával kell számolni? Zsoldos Peti mindenesetre elintézi a konkurrenciát.
Viszlát cimbora!

8/23/2011

Arról is szó volt...

Visszatérve a Pacákra; korábban arról is volt szó, hogy honlapot kéne csinálni ennek a sorozattervnek, ami által egy kicsit nagyobb figyelem vetülhetne rá, így az esély valamiféle szponzorációra talán néhány tized százalékkal nőne.

Ebből aztán nem lett semmi, de az még lehetséges, hogy belátható időn belül létrejön egy Pacák-blog, melyben a főszereplő apró festékcseppek mindenféle vicces szituációba keverednek – képregény, comic strip, illetve karikatúra formájában.

Addig is – ha netán mégis erre vetődne egy eltévedt mecénás – itt van a sorozatterv azon epizódjának formabontó storyboardja, amely alapján a lentebb látható pilotfilm is készült.

Elé helyezem tehát a kalapom.







8/10/2011

Link vagyok

Találtam egy eléggé átfogó jelentést a júniusi animációs filmfesztiválról a filmkultúra.hu-n. Rögtön az első oldalon Bélabátyó filmjéről is szó van.

8/09/2011

Pacák pilotfilm

A Pacák-sorozat pilotfilmjét néhány éve támogatta az MMKA.
Ez a Pilotfilm az Ellenfelek című epizód részleteiből építkezik, de alkotója nem szentelt különösebb figyelmet a jelenetek logikus egymásutániságának, nem tartotta fontosnak, hogy dramaturgiája, mondanivalója, csattanója, tanulsága legyen. Az animációs eljárásmód kidolgozásának egyetlen célja volt, az elképzelt film képi és hangi atmoszférájának megkeresése, kitalálása.
Jelentem, mindez nem sikerült. Ugyan vannak benne párbeszédes, akció, háttérhúzásos, réteghúzásos jelenetek, kísérleteztünk a háttérrel, lehetséges színvilággal, a zenei aláfestéssel a dialóghangok manipulálásával, stb. - de mindenre rányomta a bélyegét a pénzhiány.
Ezt a filmet ma Magyarországon hagyományos animációs eljárással nem lehet megcsinálni mert túl drága lenne. És persze idejétmúlt is.
Marad a legolcsóbb 2D számítógépes animáció. Tehát valami egészen más.
Majd meglátjuk.


video

8/04/2011

Folytassa, Pacák!

Ott kezdődött a dolog, hogy a rendszerváltás környékén gyakorlatilag megszűnt a hazai animációs gyerekfilmsorozatok gyártása. Azzal folytatódott, hogy – a felhalmozott adósságai miatt - immár második éve nem támogat a Magyar Mozgókép Közalapítvány hazai animációs projektet. Aztán tavaly, a még csak körvonalazódó közszolgálati gyerekcsatorna, az M2 frissen kinevezett intendánsának lemondásával a szépreményű terv és az animációs szakma ezen reménysugara is szertefoszlott. Végül idén tavasszal a Nemzeti Kulturális Alap szokásos, filmtervfejlesztésre kiírt támogatásának elbírálását is őszre halasztották, ami igen beszédes döntésnek tűnt.

Aztán láss csodát! A derült égből…öö…akarom mondani a villámcsapásoktól szikrázó égből egyszercsak előkandikált egy kósza napsugár.

Az NKA teljesen váratlanul egy júliusi döntésével megtámogatta a Pacák című animációs mesesorozat-tervem egy epizódját.

ÉLJENÉLJENÉLJEN!!!

Úgyhogy hála a jóistennek, lehet folytatni a munkát (vagyis a sorozat meséinek, képes forgatókönyveinek kidolgozását) ami talán talán egyszer majd beérik és egy kedves mesesorozat formájában testet ölt.

7/20/2011

Horgászfeleség és vadászfeleség

Ez volt a témája a bajai versenynek. Fel is pakolom az elküldött rajzaimat, de nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg, hogy mennyi elcsépelt, közhelyes rajz érkezett ebben a témában. Tele volt a tárlat sellős és felszarvazós-trófeás rajzzal. Mint alant látható, magam is beleestem ebbe a hibába. Ez ciki még akkor is, ha idő hiányában nem tudtam sokat foglalkozni a pályázattal és az ominózus rajzot is csak azért készítettem, hogy meglegyen a 3 pályamű. Legnagyobb meglepetésemre azonban mégis ez a karikatúra került be a legjobbak közé. Sebaj! Végül is ez volt a cél.

Amúgy sok igényes és szép munkát is lehetett találni a kiállításon. Akit érdekel ma még megtekintheti Baján a Bácskai Kultúrpalotában.



7/19/2011

Baja 2X

Többen mondták már az utóbbi időben, hogy őrült vagyok. Főleg amikor a kerékpározási szokásaim jöttek szóba. Sokszor ugyanis úgy tűnik, hogy nálam dominánsabb a bicaj közlekedési eszköz-, mint sporteszköz jellege. Hát szó mi szó, néhány éve még vagy húszszor tettem meg nyaranta a Szekszárd-Kecskemét távolságot a kétkerekűmmel. Csak úgy; szerelemből…

De így múlik el a világ dicsősége... Mostanában csak Bajára sikerült letekernem – na igaz, hogy legalább 40 fokos hőségben. És azt is kétszer. Őrültségnek azért így is megteszi.

Első alkalommal egy helyi haverommal, Gegével tettük meg a 80 kilométeres utat, kifejezetten a Duna-menti natúra jobb megismerésének szándékával. Az volt a terv, hogy a töltésről a kisvasút felé lekanyarodunk egy erdei útra, ami majd elvisz minket Bajára. Egy ideig minden a terv szerint alakult, de sajnos 4-5 kilométer után elfogyott a - Google maps szerint létező - utunk. Így életbe lépett a B-terv, ami a lógó orral történő visszafordulást és a töltésen való tovakerekezést jelentette. Öröm az ürömben, hogy a rengetegben kétszer is láttunk vaddisznókat. Másodszorra ráadásul egy egész csordát, csíkos-hátú malacokkal. Épp előttünk csörtettek át az úton, ami –bár nem időfutamot teljesítettünk - némiképp visszavetette az menetidőnket, ugyanis igen óvatosan legalább 10 percig nem mertünk továbbmenni, várva, hátha az anyakoca is kicsörtet utánuk. :)

Íme néhány képkocka a Duna gemenci holtágáról.

Szalmabála-rodeó. Jól esik egy kis lazulás a kemény bicikli-nyereg után.
(Háttérben elmosódva a Zengő csúcsa.)

Sportos fiúk a Sugó-parton.

Másodszorra is a fent említett, kiváló sporttársammal mentünk. Ezúttal a II.Bajai Nemzetközi Karikatúrakiállításra vitt az utunk. Gegének magasépítő üzemmérnökként csak mint fogyasztó van köze a karikatúrához, de most is örömmel segítette (a kerékpársport világából jól ismert kifejezésel élve vízhordóként) a sárgatrikóst ezen az embertpróbáló úton. (Bocs, haver, de ez a zrika már nagyon kijárt. :D Kommentben revansot vehetsz. ;)

A kiállítást megint remekül megszervezte Kelemen Pista kolléga, de sajnos feltűnő volt, hogy mennyire távol tartotta magát a hazai szakma. Pedig pont arról sopánkodunk az utóbbi időben, hogy mennyire megcsappant a piac, mennyire sok a munkanélküli rajzoló és mennyire kevés a pályázat. Szerény véleményem szerint azért vett részt ilyen kevés profi alkotó a kiállításon, mert sokan úgy gondolhatták, túl sok a pályamű és túl kevés a díj, a díjazás, amit magyar alkotó biztosan nem nyerhet el. Nos, mint látható; de! Ezúton granulálunk is Lugossy Károlynak és a többi díjazottnak!

A kiállítás-megnyitó után Gyöngy Kálmán büszkén mutatja ereklyéjét, egy múlt század eleji, karikatúra albumot...

...benne Móricz Zsigmond eredeti aláírásával.

Csoportkép a szervezővel és két nyertessel.

További információk a IV. Baja Cartoon Competitionról.

6/27/2011

Húsvéti anzix

Ha már megjelent az Indavideón is, akkor megragadom az alkalmat, hogy ide is beágyazzam egy régi (rendszerváltás előtti) zsengémet.

6/22/2011

10. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál

Múlt héten tartották Kecskeméten a 10. Animációs Filmfesztivált. Ott jártunk. Hosszú évek után Bélabátyó is egy versenyfilmmel vehetett részt a mustrán, ami igen nagy öröm volt a számára.

Ehelyütt nem akarok szakmai, kritikai fejtegetésekbe belemenni, ezt megteszik mások, másutt.

És másutt.

És másutt.

Számomra a vérkeringésbe való visszatérés jelentette a legnagyobb örömöt. Találkozás más animációsokkal, régi kollégákkal. Nem tudhatom, persze, hogy tartós lesz-e a comeback, de egy biztos; a támogatások megszűnésével irgalmatlan nagy feladat lesz talpon maradni.

A filmünket az első napi versenyprogramban vetítették és igen jól fogadta a közönség. Ez meglepett. Utólag ezt az egyöntetű véleményformálást kicsit annak is tulajdonítom, hogy sokan nem tarják egyértelműnek az alkotó nézőpontját. A drukker és ellendrukker számára is befogadható a dolog. Legalábbis erről ír Varsányi Gyula a Népszabadság online-on.

Én magam persze nem így látom, hisz aki a puszta képi világ mellett figyelembe veszi a filmes eszköztár egyéb manifesztálódását, úgymint a film drámai ívét, a hangi effekteket (pl. a dermesztő csendet a végén) vagy a stáblista pici európai és nemzeti színű zászlóit, az elég világosan látja az alkotói szándékot és kiállást.

A film némiképp aktuálpolitikai jellege miatt nem igazán volt várható díjeső. Azt sejtettem, hogy Zombor Gábor (polgármester, Fidesz) és Ókovács Szilveszter (ex-Hírtv) kezéből nem fogok jutalmat kapni. Ennek ellenére a Falak vetítését követő spontán ováció (mely aznap unikumnak számított), az MTV-s Brlázs Ágnes megkeresése, valamint egy francia HELPI-önkéntes őszintének tűnő, forró ölelése a vetítés másnapján - némi bizakodásra adott okot.

A kicsi esély végülis realitás maradt, de ez egyáltalán nem baj. (Megjegyzem azért, hogy a 93-as nagydíjas Locsolkodásnál egy kicsit fontosabb üzenettel bírónak látom a Falakat.)

A díjazottak nagy részével egyébként egyetértek, kisebbikkel kevésbé. Különösen tetszettek a fiatalok munkái. Hozzám közel állók tudják, hogy bár lelkes rajongója vagyok az új generációk sokrétű tehetségének, néha el is kedvetlenít a tény, hogy mi, a hagyományos animáción szocializálódott nemzedék talán soha nem tudjuk behozni a lemaradást, - már ami a fiatalok szoftveres tudását illeti. A díjak odaítélésénél egyébként feltűnő volt, hogy mekkora arányban támogatta az animációs zsűri a nem, nem pusztán, vagy csak minimál módon animált alkotásokat. Ilyen volt maga a fődíjas mozi, a Track 32, de a rövidfilm kategória győztese, a Zenit, vagy a 100 éve történt sorozat egy epizódja is.

A vetítések mellett volt néhány érdekes kiállítás (különösen Orosz István mérnöki pontosságú karcolatai, metszetei tetszettek) szoftverbemutató (Toonboom) meg jónéhány baráti sörözés, itt, ott, amott.

A család outsider tagjai is jól érezték magukat például az Esélynapon, a Helpi pavilonnál.

6/07/2011

Észak és Dél 8

A fesztivál közeledtével álljon itt az Észak és Dél utolsó epizódja. A sorozat 2 része jelen lesz a Kaff-on is.

5/22/2011

KAFF 2011

Már a hivatalos meghívó is megjött, úgyhogy nem tartom tovább magamban a jó hírt; a Falak bekerült a hazai animációs filmek legnagyobb seregszemléjének, a KAFF-nak a versenyprogramjába. Hip-hip-hurrá!

Ugyan korábban már volt szerencsém jelentősebb sikereket elérni ugyanezen a fesztiválon, de mégis ez a szelekció talán azoknál is nagyobb örömöt jelent. Egyrészt, mivel sokáig önként voltam távol a hazai animációtól, másrészt, hogy azon idő alatt felnőtt egy nagyon tehetséges „komputerizált” nemzedék, amely már eleve előnyben van az animációt - technikai értelemben - hagyományos módon elsajátító és művelő filmesekkel szemben. Harmadrészt, de nem utolsó sorban; igen nehéz jó animációt csinálni pénz, a megszűnőben lévő támogatások és stúdiós háttér nélkül.

Íme a lista a fesztivál versenyprogramjáról. (A Falak a Rövidfilm 1-ben van.)

És egy kép:

A koncepció szerint főleg téglatestekből építkező látványvilág egy kockája, nagyobbrészt Patro, kisebbrészt jómagam előadásában.

5/04/2011

Illusztrációk

Az intézetis fiatalok szökdöséséről kellett nagy hirtelenjében (a riasztástól számított 2 órán belül) karikatúrákat csinálnom. Így sikerültek:

A fény felé

Befogás
Akit a cikk is érdekel, annak csatolom kommentben.