2/25/2010

Monopluralista

Van ilyen? Vagy nincs is? Vagy mégis?
Fogjuk !

2/20/2010

Kétharmados kampányhőmérő


Ezek a kis animációk Flash-ben mutatnának igazán jól, egyrészt a minőség, másrészt az interaktivitás lehetősége miatt, de sajnos a blog (vagy pedig az én hiányos ismeretem) nem támogatja ezt a lehetőséget.

2/19/2010

Tubi or not Tubi



Ez megint egy régebbi rajz frissen megmozgatva.
...De a nyugdíjasok helyzete örökzöld (és hálás) téma.

2/18/2010

Nosztalgia


Ezt a videót találtam a neten, amit nem csak azért osztok meg, mert tetszik és egy kis bepillantást ad a Folimage legutóbbi egész estés filmjének a munkálataiba. Hüpp…

Hanem mert utoljára készült ebben az épületben animáció. Nemrég ugyanis kiköltözött a stúdió, így ez a pár sor amolyan nekrológ is. A hely évtizedeken át volt jobbnál jobb animációs filmek „keltetője”, hosszú éveken át ebben a nyitott, szabad, európai szellemű műhelyben találkoztak a különböző kultúrákból érkező filmesek, hogy az animáció mini Európai Unióját testesítsék meg. Labirintus-szerű belső elrendezése, a szűk és tág terek váltakozása különös hangulatot adott az épületnek. Hüpp…

Annyiban kapcsolódik mindez ehhez a bloghoz, hogy jómagam is sok időt töltöttem el itt mozdulattervezőként. Szinte pontosan a gyorsított felvételen látható kilátás tárult elém a rajzasztal melletti ablakon keresztül. A kis resto, meg a mellette lévő vállalkozás. Már jó pár éve nem volt módom kimenni, így furcsa, nosztalgikus, de jó érzés – még ha csak ilyen formában is – még egyszer, utoljára viszontlátni ezt. Hüpp…

Köszi Persylia!

(A Mia et le Migou 2009-ben elnyerte az egyik legrangosabb európai filmes elismerést a The European Film Award-ot).

2/12/2010

Bújtatott kampány


A kampányidőszak kellős közepén kiállt egy rakás elemző, hogy elmondja – ha eddig netán valaki nem tudta volna – hogy az ország szempontjából az lenne a legjobb, ha az egyik (konkrétan nevesített) párt kétharmaddal nyerné az országgyűlési választásokat.

Tudom; nem önként és dalolva tették, mint a 29 közgazdász a minap, hanem mert kérdezték őket. Nincs is ezzel semmi baj.

De azért az furcsa, hogy a médiában ez úgy volt tálalva, hogy a fenti állítás az elemzők véleménye. Tehát nem egy-két, vagy tizenhúsz, hanem az elemzőké. Magyarul; az elemző, tehát a kérdéskört alaposan megvizsgáló szakértő egyén csak erre a következtetésre juthat. Mintha az úgynevezett elemzők, egy és megbonthatatlan homogén rendszert alkotnának, mint régen a cucilizmusban. Pedig nem. Egy olyan országban, ahol végletesen ketté van osztva minden, könnyen található egy másik rakat elemző is, akik szerint épp a fenti esemény bekövetkezte lenne a legrosszabb az ország számára.

Mert hát miért ne lenne legalább ennyire hasznos az országnak egy nagybajuszú közgazdász által vezetett kétharmados kormány, aki előtt már egyszer hasra esett a világ, épp a válságkezelése miatt? Vagy miért ne lehetne ennyire üdvözítő egy, az utóbbi években ugyan jó sok balfaszságot művelő, de legalább a kormányon reformpróbálkozásokkal kísérletező társaság kétharmada?

Ja, mert ezeknek nincs realitása? Lehet. De azért én már hallottam rejtőzködő szavazókról, félreprognosztizáló közvéleménykutatókról, hatásos kampányról, meg karizmatikus vezetőről, aki két választás között majdnem megfordította a több mint biztosnak látszó eredményt.

Vagy netán a programok alapján sóvárogtak szebb jövőért a derék elemzők? Akkor még kevésbé stimmel a dolog, mivel az óhajtott pártnak egyelőre nem ismert a programja. Legalábbis azok a konkrét intézkedések, amik a reformokhoz szükségesek lennének. (Merthogy a reformok néha igencsak húsbavágóak és nem kevés érdeksérelemmel járnak, ezt pedig így a kampány kellős közepén nem éppen kifizetődő felvállalni.) De ha ezek az elemzők mégis ismerik, mégpedig teljes mélységében ezt a programot, akkor még inkább rájuk vetül az elfogultság árnyéka, hisz azt a programot (ha van) csak a legmegbízhatóbbak ismerhetik.

A harmadik változat, hogy a derék névtelen elemzőket rohadtul nem érdekelte semmiféle program, egyszerűen csak a korábbi kormányzati tevékenysége alapján kívánják ilyen mértékben az említett párt győzelmét. Az alapján a négy év alapján, amikor is semmilyen fontos, strukturális reform nem indult el az országban.

Apropó, névtelenség. Miért nem ismerjük az állásfoglalók nevét? Hova bújtak? Tán a 29 közgazdász esete a visszatartó erő? Hát persze, méltatlan is lenne egy ilyen komoly elemző munkát kitenni a mocskos pártcsatározásoknak. Jobb, ha nem tudják kifélék, mifélék, magunk, vagy magukfajták az illetők. Még a végén kitalálnák, hogy ez az egész csak bújtatott kampányüzenet.

Egyébként mit nekünk kétharmad. Miért nem mindjárt 99 százalék. Így egész biztosan azt csinálhatna egy kormány, amit csak akar. Tudjuk, ellenzék nélkül is megy ez. Volt már pár ilyen évtizedünk nem is olyan rég.

Biztos, hogy ez a legjobb opció?

2/10/2010

Evolúció


Ez egy igazán tiszteletlen és gusztustalan rajz. De talán még ebbéli értelemben sem éri el a kisnyugdíjasok helyzetét kampánytémává silányítók nívóját. Istenem, hát ízlésrombolás terén még nekem is van mit tanulnom.

2/05/2010

Iskolai erőszak

Tegnap sebtében a helyi lapnak kellett néhány rajzot firkantanom az iskolai erőszakról. Hogy ide is feltehessem; kicsit kiszíneztem őket.

Így sikerült:

ÚJ FIÚ


EMLÉKEK


BECSENGETÉS


KÖLYÖKSZERELEM


2/04/2010

Csak alaposan!

Orr-topéd

Sej, megint demoralizálni támadt kicsit kedvem. Persze szigorúan csak vizuális értelemben. Ahogy eddig is.

2/01/2010

És még csak ki sem kaptam miatta


* Figyelem! A mellékelt ábrának a valósághoz semmi köze. A kép csak illusztráció.

Megtörtént




Egy egészen kellemes felmelegedésben volt részem. :)