Fesztivál Tours

A Fesztivál Tours következő állomása a Ljubljanai Animateka volt a múlt héten. Igen szép számú magyar film került a versenyprogramba és ezek (Rófusz Ferenc Ticketjének kivételével) egytől egyig politikai, közéleti inspirációjúak voltak. A fesztiválra a középgeneráció képviselőjeként két tekintélyes potentáttal érkeztem (Patrovits Tamás, elnök, Manifeszt és Ulrich Gábor, vezetőségi tag, Magyar Filmművészek Szövetsége Animációs Szakosztály).

A filmek jó visszajelzéseket kaptak a közönségtől és a szakmától egyaránt. Úgy tűnik a Falakat értik egy olyan boldogabb és nyugodtabb országban is, mint Szlovénia, amely a jugoszláv államszövetség felbomlása után szinte pillanatok alatt képes volt gazdaságilag, pénzügyileg, strukturálisan és társadalmilag is integrálódni Európába.

Falak/Walls Ljubljana belvárosában

Ha politikai ellenfele lennék saját magamnak, akkor úgy fogalmaznék, hogy a filmszemlén jól feljelentettük Magyarországot, de amúgy csak arról van szó, hogy a szakmai megbeszéléseken, nyilvános fórumokon tisztességgel válaszoltunk a feltett kérdésekre. Ezek a kérdések olyasmik voltak, hogy; mi van veletek, nem vagytok túl jó bőrben, miért csak jobbára egypercesek készülnek felétek, vagy hogy mi az oka a filmesek közélet felé fordulásának. Mi meg hol felhorgadva, hol szemlesütve válaszoltuk, hogy nincs pénz nagyobb kaliberű művekre, immár 2 éve nincs állami szubvenció, dokumentálni kell ezt a különösen lehangoló időszakot.

Na de fel a fejjel, hisz egy nagyszerű magyar sikernek is örülhettünk odakint. Két erdélyi fiatal filmje a http://communism2010.ro a zsűri különdíjában részesült. Az oklevelet Max Andersson zsűritag az „univerzális téma tiszteletlen, lényegretörő és erőteljes bemutatásáért” ítélte oda Damó Zsoltnak és Sántha Dénesnek, amit diákjai nevében Patrovits tantóbákérem vett át a helyszínen. Bravo!

A fesztivál egyébként megannyi új és több régi kontaktust is hozott. Külön öröm, hogy a Folimage-tól (Serge Besset komponista) és a Poudriere-től is (Cécile Milandro) jöttek vendégek, így ha csak pár mondat erejéig, de sikerült egy kicsit nosztalgiázni is.

Itt ugyan a diák, illetve diplomafilmek képviselőivel diskurálunk az előző napi vetítésről, de amúgy is elmondhatom, hogy vérlázító, hogy mennyire sokoldalúak és piszkosul tehetségesek ezek az ifjú animátorok. :)