Vidorfeszt

Áldassék a neve annak a jóembernek, aki kitalálta, hogy a Vidor Fesztiválról betörőt fogni hazasiető Marabu helyettesítésére Bélabátyó a megfelelő választás. Merthogy miatta egy igen erős, igen tartalmas, igen jó minőségű héten vagyunk túl.

A Vidor Fesztivál Európa legnagyobb ingyenes világzenei fesztiválja. Ez önmagában is elég indok ahhoz, hogy az ember a Nyírségbe látogasson, hát még ha karikaturistaként hozzá is tehet az eseményekhez…

Elsősorban a munkámról kéne beszámolnom itt, ahogy más kollégák is teszik, csak az a baj, hogy amikor a belvárosban kipakolt rajzokat le tudtam volna fotózni, akkor épp soha nem volt nálam az apparát.

Azt azért elmondom, hogy a mi feladatunk Rák Bélával és Marabuval szituációs karikatúrák készítése volt, a fesztivál aznapi eseményeiről. Magyarul; nem csak lehetőség, hanem kötelesség is volt a napi programokat, helyszíneket végigjárni, hogy egy kis grafikai-gondolati csavarral újrafogalmazva őket, pillanatnyi mosolyt csaljunk a főtéren ilyenkor amúgy sem túl morcosan járókelők arcára. Persze az összes koncertet, kiállítást, színházi, bábszínházi előadást, a bohócokat, tűzzsonglőröket, meg még milliónyi más mutatványos produkcióját lehetetlenség lett volna végigjárni, de így is sikerült elcsípni néhányat. Annak pölö nagyon örülök, hogy a végül a legjobb női, és férfi alakítás díját Györgyi Annával és Bán Jánossal elnyerő Guppit sikerült megnézni. Az előadást a Krúdy-kamarában az ilyenkor szokásos zsúfoltság miatt egészen közelről néztük; földön, kispárnán ülve, gyakorlatilag félig a színpadra belógva. Káprázatos volt. Néha ugyan félre kellett húznom a lábam, hogy ne essenek hasra a színészek, és kaptam is néhányat a teázás közben elloccsantott folyadékcsöppekből, de ez is csak fokozta az élmény komplexitását.

Visszatérve a rajzolásra: mégiscsak összeállítok egy kis mixet az elkészült karikatúrákból. Dicsak:

A rajzolók másik csoportját a Békési Joe, Tónió, Zsoldos Péter, Fejérvári Zsolt kvartett alkotta. Ők a Kossuth téren és a Korzóban mögöttük kígyózó embertömegnek portréztak. Nekem - a protekcionista attitűd okán - kígyózás nélkül is sikerült hozzájutnom egy Fejérvári műhöz. Szemtelen módon (vagy épp tapintatból) az alkotó semmit nem emelt ki, nem túlzott el, nem gúnyolt ki, amire hivatkozván szabadkozhatnék a valóság esztétikusabb voltát sűrűn emlegetve. Istenem, hát ilyen a borításom (de belül szebb):

Tóniótól egy dedikált Barca-plakátot kaptam és – mi mindenre derül fény majd’ egy hét együttlét után – most tudtam meg róla, hogy több éves szekszárdi múltja is van, valamint, hogy kiváló salsa-táncos.

Rák Béláról azt tudtam meg, hogy karikaturista és zenész volta mellett skandináv rejtvényeket is barkácsol. Zsoldos Petiékkel és a kicsikkel meg úgy összemelegedtek a mi ifjaink, hogy Ádám már-már kiütötte a nyeregből a Dorkánál eddig férjjelöltnek számító Bálintot.

Joeval kevesebb időt tudtunk eltölteni, de Mariannak (a páromnak) ez is elég volt ahhoz, hogy a búcsúesti poharazgatás után ilyet mondjon nekem; te ez a Joe, mekkora nagy koponya! (Nos, a konkrét méretről szólva; még nem egyértelmű, hogy annak hány százalékát teszi ki a hatalmas lobonc, de merek én vitatkozni az asszonnyal? ;)

A koncertek sorából számomra is kiemelkedik a péntek esti Csík-koncert Kiss Tiborral. Kötelező volt másfél órával a kezdés előtt elindulni a szállodából, mert Mariann fanatikus Quimby és Csík-rajongóként nem bocsátotta volna meg, ha nem a miénk lesz a legjobb hely a küzdőtéren. (Zárójelben jegyzem meg; ő képes fél napon keresztül loopolva hallgatni mondjuk a Most múlik pontosan című számot. Így talán érthető, hogy nem is próbálkoztam az időhúzással.)

A koncert egyébként tényleg frenetikus volt. A sportcsarnok dugig tömve, még a színpad mögötti nézőtér is tele volt.

Másnap épp pihenem az előző napi fáradalmakat a szálló jakuzzijában, amikor - nicsak – ki csobban a vízbe? Na ki? Maga Kiss Tibi. (Figyeled? Csak így; Kisstibi) Ha már így alakult; kicsit beszélgettünk a karikatúráról, képzőművészetről (maga is műveli) meg a zenéről, de a világért sem hagytam volna ki, hogy ezzel a fotóval ne pukkasszam egy kicsit az asszonyt is. Sikerült. :)

Hát ennyit a Vidor Fesztiválról. Végül, de nem utolsó sorban e helyről is nagy köszönet a szervezőknek, vendéglátóinknak – mindenért.