Cartoon Forum 2010

A magyar és európai animáció szempontjából nem jelentéktelen események zajlottak le az elmúlt hét második felében, Sopronban. Egyrészt Bélabátyó a városban járt, másrészt a Cartoon Forum 2010-et is itt rendezték meg. Aki nem tudná, ez egy mustra, egy olyan leány filmvásár, melyen megtermékenyülés előtt álló, hamvas, ropogós, szűz filmtervek epekednek azért, hogy elnyerjék valamely délceg, de inkább jómódú finanszírozó, forgalmazó, televíziós csatorna tőké tetszését. Mindig más és más európai ország ad otthont az eseménynek és most először rendezték meg a találkozót Kelet-Európában. Ennek megfelelően rekordszámú, 7 magyar filmterv is szerepelt a programban, ami igen-igen bravo – tekintve a műfaj jelenlegi eléggé sanyarú hazai állapotát.

Sajnos Bélabátyó ezúttal (sem) hivatalosan vett részt az eseményen – bár a nevezés ötlete a Kedd-el most legalább felmerült. (Pech, hogy a fórum épp szerdán kezdődött.)

Említsük még meg, hogy hagyományosan a Cartoon Forum zárórendezvényén adják át az európai Oscarnak is nevezett Cartoon d’Ort, amit idén az észt Kaspar Jancis nyert el Krokodil című rövidfilmjével. Az alkotó eufóriájának hőfokából – gondolom - sokat elvesz, hogy a díjért Szalai Annamáriát kellett lekézcsókolni, de hát az NMHH pénzek miatt ez valószínűleg így komilfó.

Most, hogy túl vagyunk a fenti, jelentéktelen apróságok ecsetelésén, térjünk át végre (végre!) Bélabátyó képes beszámolójára, amit ezúttal nem az események középpontjából, hanem a pereméről, vagyis a konferenciaközpont helyett az egocentrumból postáz.

Íme:

Első nap:

Megérkezés, szállásfoglalás, aztán néhány bemelegítő karmozdulat, izmozás kölcsön badge-al a helyszínen.

Második nap:

Találkozás a világhíres La Poudriere animációs főisi képzési vezetőjével, Laurent Pouvaret-val. 2008-ban épp ők kapták a Cartoon d’Or-t. Közös sörözgetés, aztán (fő az egészség!) vércukorszint mérés, majd a bökés helyén előbuggyanó pár ezrelékessel - játékos történelmi leckeként - a honfoglalás korának illusztrálása.

Harmadik nap:

Csatlakozik a törzsasztalhoz a legnagyobb animációs fesztivál, az Annecy-fesztivál és a Citia igazgatója, Patrick Eveno. Itt már erősen felmerül Bélabátyó fejében a gondolat, hogy belepiszkít a Soproni sörbe, és felemlegeti, hogy csak néhány százezer kéne egy félig kész rövidfilmjének a befejezéséhez, de aztán úgy dönt, hogy nem keveri a barátságot az üzlettel.

Negyedik nap:

Találkozás a Folimage vezetőjével, egy Cartoonos hölggyel, aki a bemutatók lebonyolításában segédkezett és Rékával, akiről már itt a blogon is többször áradoztam. Persze a kép bal szélén mosolygó Mariannt se hagyjuk ki, de hát vele már folyamatos éjjel-nappali randevúim vannak, jó évtizede. Jacques-Rémy távozóban felajánlja az akkreditációs kártyáját a maradék fél napra, de Bélabátyó a prezentációk helyett most már marad a törzsasztalánál.

Ötödik nap:

Bélabátyó a BBC kamerái előtt értékeli az elmúlt napok eseményeit. (Hiába no, élni tudni kell: nyilatkozat mikrofon nélkül, Cartoon Forum akkreditáció nélkül.)

A kellően sznobisztikusnak szánt beszámolót azzal zárom, hogy természetesen sikerült összefutni néhány hazai kollégával is - de sértődés ne essék részükről - ez itt és most kevésbé érdekes, mintha valahol egy dél-dakotai fesztiválon történt volna.

Higgyétek el; ebben a politikai ciklusban még ennek is eljön az ideje... ;)