Az van, hogy amikor megláttam az „Ez van” című karikatúrapályázat plakátját, igen nagyon elment a kedvem az egésztől. Eléggé méltatlannak tartottam egy országos pályázathoz ezt a nem túl ízléses, nem túl vicces és nem is túl szellemes munkát. Meg persze sértőnek is. Úgy gondoltam, hogy egy ilyen esemény beharangozásához egy szimpla, kollektív anyázásnál azért több kell.
Erre persze lehetne mondani, hogy nekem is volt 7 éve az uniós választáskor egy hasonló karikatúrám, "Nagykutyák" címmel. Igen ám, de - ellentétben a fenti plakát egyszintű üzenetével – itt a rajz tartalmából kikövetkeztethetően inkább a bibliai értelmű nyáj szimbólumon volt a hangsúly és nem az azt alkotó (és ránk, mindnyájunkra utaló) állatokon. (A helyi nagykutyák - akik valójában aprócska juhászkutyák, vagyis pulik - otthagyják a terelgetésükre bízott nyájat az igazi nagykutyák társaságáért.)
De szerencsére túlléptem a fenenagy nemzeti büszkeségemet ért vizuális tőrdöfésen és a borzalmas ;) lelki megrázkódtatás ellenére mégis postáztam a rajzaimat.
És nem bántam meg! Mivelhogy legalább sikerült találkozni néhány kollégával, magvas gondolatokat cserélni a világról, a szakmáról, meg a kurvaapehről és ráadásul mindezt egy - karikatúrista által ritkán látott - svédasztalos fogadás keretében.
A szervezők tehát – az előítéleteim ellenére - igen jó munkát végeztek, hisz egy kulturált helyen, jól megszervezett és úgy tűnik, látogatott tárlatot bonyolítottak (bonyolítanak) le. Még arra is volt figyelmük, hogy minden jelenlévő pályázót egy kis ajándékcsomaggal lepjenek meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése