Bújtatott kampány

A kampányidőszak kellős közepén kiállt egy rakás elemző, hogy elmondja – ha eddig netán valaki nem tudta volna – hogy az ország szempontjából az lenne a legjobb, ha az egyik (konkrétan nevesített) párt kétharmaddal nyerné az országgyűlési választásokat.

Tudom; nem önként és dalolva tették, mint a 29 közgazdász a minap, hanem mert kérdezték őket. Nincs is ezzel semmi baj.

De azért az furcsa, hogy a médiában ez úgy volt tálalva, hogy a fenti állítás az elemzők véleménye. Tehát nem egy-két, vagy tizenhúsz, hanem az elemzőké. Magyarul; az elemző, tehát a kérdéskört alaposan megvizsgáló szakértő egyén csak erre a következtetésre juthat. Mintha az úgynevezett elemzők, egy és megbonthatatlan homogén rendszert alkotnának, mint régen a cucilizmusban. Pedig nem. Egy olyan országban, ahol végletesen ketté van osztva minden, könnyen található egy másik rakat elemző is, akik szerint épp a fenti esemény bekövetkezte lenne a legrosszabb az ország számára.

Mert hát miért ne lenne legalább ennyire hasznos az országnak egy nagybajuszú közgazdász által vezetett kétharmados kormány, aki előtt már egyszer hasra esett a világ, épp a válságkezelése miatt? Vagy miért ne lehetne ennyire üdvözítő egy, az utóbbi években ugyan jó sok balfaszságot művelő, de legalább a kormányon reformpróbálkozásokkal kísérletező társaság kétharmada?

Ja, mert ezeknek nincs realitása? Lehet. De azért én már hallottam rejtőzködő szavazókról, félreprognosztizáló közvéleménykutatókról, hatásos kampányról, meg karizmatikus vezetőről, aki két választás között majdnem megfordította a több mint biztosnak látszó eredményt.

Vagy netán a programok alapján sóvárogtak szebb jövőért a derék elemzők? Akkor még kevésbé stimmel a dolog, mivel az óhajtott pártnak egyelőre nem ismert a programja. Legalábbis azok a konkrét intézkedések, amik a reformokhoz szükségesek lennének. (Merthogy a reformok néha igencsak húsbavágóak és nem kevés érdeksérelemmel járnak, ezt pedig így a kampány kellős közepén nem éppen kifizetődő felvállalni.) De ha ezek az elemzők mégis ismerik, mégpedig teljes mélységében ezt a programot, akkor még inkább rájuk vetül az elfogultság árnyéka, hisz azt a programot (ha van) csak a legmegbízhatóbbak ismerhetik.

A harmadik változat, hogy a derék névtelen elemzőket rohadtul nem érdekelte semmiféle program, egyszerűen csak a korábbi kormányzati tevékenysége alapján kívánják ilyen mértékben az említett párt győzelmét. Az alapján a négy év alapján, amikor is semmilyen fontos, strukturális reform nem indult el az országban.

Apropó, névtelenség. Miért nem ismerjük az állásfoglalók nevét? Hova bújtak? Tán a 29 közgazdász esete a visszatartó erő? Hát persze, méltatlan is lenne egy ilyen komoly elemző munkát kitenni a mocskos pártcsatározásoknak. Jobb, ha nem tudják kifélék, mifélék, magunk, vagy magukfajták az illetők. Még a végén kitalálnák, hogy ez az egész csak bújtatott kampányüzenet.

Egyébként mit nekünk kétharmad. Miért nem mindjárt 99 százalék. Így egész biztosan azt csinálhatna egy kormány, amit csak akar. Tudjuk, ellenzék nélkül is megy ez. Volt már pár ilyen évtizedünk nem is olyan rég.

Biztos, hogy ez a legjobb opció?