11/15/2011

Kényszer szülte közös élet

Ezzel a címmel jelent meg egy cikk a Tolnai Népújságban, melyet illusztrálnom kellett.
(A cikk kommentben csatolva.)

Bejegyezte: dátum:
Címkék: , , , ,

1 megjegyzés:

  1. Bélabátyó2011. november 15. 18:10

    Kényszer szülte közös élet
    A fiatalok nem tudnak saját otthont teremteni


    Vannak fiatalok, akik az úgynevezett kapunyitási pánik miatt nem akarnak
    leválni a szüleikről. Vannak azonban olyan fiatalok is, akik szeretnének,
    de nem tudnak.

    Az elmélyülő válság, a nem mérséklődő munkanélküliség, az egyre csökkenő
    reálértékű bérek, a lakásvásárlási kölcsönök elérhetetlensége együttesen
    egy egyre jellemzőbb jelenséget produkál. Nevezetesen a kényszerű
    többgenerációs együttélést. Ebben az esetben a fiatalok nem azért nem
    válnak le a szülőről, mert nem akarnak, hanem azért, mert esélyük sincs a
    saját családi fészek megteremtésére.
    A harminc éves Ildikó és párja a lány szüleivel élnek egy házban, egy
    Szekszárdhoz közeli faluban. A fiatalok mindketten a megyeszékhelyen
    dolgoznak, keresetük nem éri el a statisztikai hivatal által megállapított
    magyar átlagot (bruttó 220 ezer forint). Ildikó mindig is a szülői házban
    lakott, István négy éve költözött párjáékhoz.
    - Ha tehetnénk, elköltöznénk, de anyagilag nem engedhetjük meg magunknak. A
    páromnak svájci frank alapú hitele van, amíg az le nem jár, esélyünk sincs
    arra, hogy önálló életet kezdjünk. Ez pedig, optimista számítások szerint
    is még legalább három év. Van egy örökölt, nem túl jó állapotú házunk a
    faluban, ha eljön az ideje, azt szeretnénk felújítani, de a legszerényebb
    számítások szerint is legalább ötmillió forint kellene hozzá. Hogy honnan
    fogjuk előteremteni, az még kérdéses. Így hát egyelőre maradunk,
    alkalmazkodunk, de nagyon szeretnénk már saját otthont - mondja Ildikó.
    A fiatal nő azt is elmondta, hogy romantikus, menyasszonyi ruhás,
    nagyszabású lakodalomra nem is gondolnak. Az esküvővel kapcsolatos tervek
    között maximum egy nagyon szűk körű családi vacsora szerepel.
    A fenti példa nem egyedi, nem ritka, sőt. Egyre terjed a jelenség, hogy a
    fiatalok anyagi okok miatt nem tudják elhagyni a családi fészket. A
    jelenségről dr. Jász Krisztinát, a
    Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézet adjunktusát, a PTE Illyés Gyula
    kar szociológus egyetemi oktatóját kérdeztük.
    - A jelenség egyre inkább terjed, ma már urbánus és vidéki térségekben
    egyaránt érzékelhető. A www.kontramuhely.hu adatai alapján a 25-34 év
    közötti magyar nők 27,2 százaléka, a férfiak 42,5 százaléka lakik a
    szüleivel. Gyakran kényszeregyüttélések jönnek létre, tehát sok esetben nem
    egy belülről fakadó, döntés által létrejött többgenerációs együttélésről
    beszélünk ma már. Azon szülők esetében, akik inkább alapvetően
    önállóság-pártiak, és nem szeretnék minél tovább a "fészekben" tartani a
    gyermeküket, ez akár komoly konfliktushelyzetet okozhat. Az egyébként
    többnyire önállósodni kívánó fiatalok számára szintén. Még inkább kitolódik
    az önálló családalapítás ideje, és még kevesebb gyerek születhet - mondja
    dr. Jász Krisztina.
    A jelenség tehát létezik, a kényszer pedig nagy úr. Félő, hogy a tendencia
    tovább folytatódik, és még több fiatal, illetve fiatal pár kényszerű hosszú
    évekkel kitolni a családalapítást. A tízmillió alá csökkent népességet
    figyelembe véve, a következmények beláthatatlanok.

    Nem sok jó várható a kényszerűségtől
    A kényszer szület együttlakás hatása egyértelműen negatív, az egyre mélyülő
    válság önmagában is újtípusú konfliktusokat fog eredményezni, ami
    megtermelődhet ezzel a faktorral. Ha egy szisztematikus közösségfejlesztés
    indulna be, akkor mérsékelhetők lennének a jelenség negatív hatásai. A
    szociológus nem lát olyan kezdeményezést, ami érdemben foglalkozna ezzel a
    problematikával. A negatív hatások kivédése érdekében több szociológiai
    vizsgálatot kellene ebben a tárgyban lefolytatni, a minél előbbi
    beavatkozás kidolgozásának érdekében.


    Venter Marianna
    újságíró

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)