Kényszer szülte közös élet A fiatalok nem tudnak saját otthont teremteni
Vannak fiatalok, akik az úgynevezett kapunyitási pánik miatt nem akarnak leválni a szüleikről. Vannak azonban olyan fiatalok is, akik szeretnének, de nem tudnak.
Az elmélyülő válság, a nem mérséklődő munkanélküliség, az egyre csökkenő reálértékű bérek, a lakásvásárlási kölcsönök elérhetetlensége együttesen egy egyre jellemzőbb jelenséget produkál. Nevezetesen a kényszerű többgenerációs együttélést. Ebben az esetben a fiatalok nem azért nem válnak le a szülőről, mert nem akarnak, hanem azért, mert esélyük sincs a saját családi fészek megteremtésére. A harminc éves Ildikó és párja a lány szüleivel élnek egy házban, egy Szekszárdhoz közeli faluban. A fiatalok mindketten a megyeszékhelyen dolgoznak, keresetük nem éri el a statisztikai hivatal által megállapított magyar átlagot (bruttó 220 ezer forint). Ildikó mindig is a szülői házban lakott, István négy éve költözött párjáékhoz. - Ha tehetnénk, elköltöznénk, de anyagilag nem engedhetjük meg magunknak. A páromnak svájci frank alapú hitele van, amíg az le nem jár, esélyünk sincs arra, hogy önálló életet kezdjünk. Ez pedig, optimista számítások szerint is még legalább három év. Van egy örökölt, nem túl jó állapotú házunk a faluban, ha eljön az ideje, azt szeretnénk felújítani, de a legszerényebb számítások szerint is legalább ötmillió forint kellene hozzá. Hogy honnan fogjuk előteremteni, az még kérdéses. Így hát egyelőre maradunk, alkalmazkodunk, de nagyon szeretnénk már saját otthont - mondja Ildikó. A fiatal nő azt is elmondta, hogy romantikus, menyasszonyi ruhás, nagyszabású lakodalomra nem is gondolnak. Az esküvővel kapcsolatos tervek között maximum egy nagyon szűk körű családi vacsora szerepel. A fenti példa nem egyedi, nem ritka, sőt. Egyre terjed a jelenség, hogy a fiatalok anyagi okok miatt nem tudják elhagyni a családi fészket. A jelenségről dr. Jász Krisztinát, a Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézet adjunktusát, a PTE Illyés Gyula kar szociológus egyetemi oktatóját kérdeztük. - A jelenség egyre inkább terjed, ma már urbánus és vidéki térségekben egyaránt érzékelhető. A www.kontramuhely.hu adatai alapján a 25-34 év közötti magyar nők 27,2 százaléka, a férfiak 42,5 százaléka lakik a szüleivel. Gyakran kényszeregyüttélések jönnek létre, tehát sok esetben nem egy belülről fakadó, döntés által létrejött többgenerációs együttélésről beszélünk ma már. Azon szülők esetében, akik inkább alapvetően önállóság-pártiak, és nem szeretnék minél tovább a "fészekben" tartani a gyermeküket, ez akár komoly konfliktushelyzetet okozhat. Az egyébként többnyire önállósodni kívánó fiatalok számára szintén. Még inkább kitolódik az önálló családalapítás ideje, és még kevesebb gyerek születhet - mondja dr. Jász Krisztina. A jelenség tehát létezik, a kényszer pedig nagy úr. Félő, hogy a tendencia tovább folytatódik, és még több fiatal, illetve fiatal pár kényszerű hosszú évekkel kitolni a családalapítást. A tízmillió alá csökkent népességet figyelembe véve, a következmények beláthatatlanok.
Nem sok jó várható a kényszerűségtől A kényszer szület együttlakás hatása egyértelműen negatív, az egyre mélyülő válság önmagában is újtípusú konfliktusokat fog eredményezni, ami megtermelődhet ezzel a faktorral. Ha egy szisztematikus közösségfejlesztés indulna be, akkor mérsékelhetők lennének a jelenség negatív hatásai. A szociológus nem lát olyan kezdeményezést, ami érdemben foglalkozna ezzel a problematikával. A negatív hatások kivédése érdekében több szociológiai vizsgálatot kellene ebben a tárgyban lefolytatni, a minél előbbi beavatkozás kidolgozásának érdekében.
Kényszer szülte közös élet
VálaszTörlésA fiatalok nem tudnak saját otthont teremteni
Vannak fiatalok, akik az úgynevezett kapunyitási pánik miatt nem akarnak
leválni a szüleikről. Vannak azonban olyan fiatalok is, akik szeretnének,
de nem tudnak.
Az elmélyülő válság, a nem mérséklődő munkanélküliség, az egyre csökkenő
reálértékű bérek, a lakásvásárlási kölcsönök elérhetetlensége együttesen
egy egyre jellemzőbb jelenséget produkál. Nevezetesen a kényszerű
többgenerációs együttélést. Ebben az esetben a fiatalok nem azért nem
válnak le a szülőről, mert nem akarnak, hanem azért, mert esélyük sincs a
saját családi fészek megteremtésére.
A harminc éves Ildikó és párja a lány szüleivel élnek egy házban, egy
Szekszárdhoz közeli faluban. A fiatalok mindketten a megyeszékhelyen
dolgoznak, keresetük nem éri el a statisztikai hivatal által megállapított
magyar átlagot (bruttó 220 ezer forint). Ildikó mindig is a szülői házban
lakott, István négy éve költözött párjáékhoz.
- Ha tehetnénk, elköltöznénk, de anyagilag nem engedhetjük meg magunknak. A
páromnak svájci frank alapú hitele van, amíg az le nem jár, esélyünk sincs
arra, hogy önálló életet kezdjünk. Ez pedig, optimista számítások szerint
is még legalább három év. Van egy örökölt, nem túl jó állapotú házunk a
faluban, ha eljön az ideje, azt szeretnénk felújítani, de a legszerényebb
számítások szerint is legalább ötmillió forint kellene hozzá. Hogy honnan
fogjuk előteremteni, az még kérdéses. Így hát egyelőre maradunk,
alkalmazkodunk, de nagyon szeretnénk már saját otthont - mondja Ildikó.
A fiatal nő azt is elmondta, hogy romantikus, menyasszonyi ruhás,
nagyszabású lakodalomra nem is gondolnak. Az esküvővel kapcsolatos tervek
között maximum egy nagyon szűk körű családi vacsora szerepel.
A fenti példa nem egyedi, nem ritka, sőt. Egyre terjed a jelenség, hogy a
fiatalok anyagi okok miatt nem tudják elhagyni a családi fészket. A
jelenségről dr. Jász Krisztinát, a
Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézet adjunktusát, a PTE Illyés Gyula
kar szociológus egyetemi oktatóját kérdeztük.
- A jelenség egyre inkább terjed, ma már urbánus és vidéki térségekben
egyaránt érzékelhető. A www.kontramuhely.hu adatai alapján a 25-34 év
közötti magyar nők 27,2 százaléka, a férfiak 42,5 százaléka lakik a
szüleivel. Gyakran kényszeregyüttélések jönnek létre, tehát sok esetben nem
egy belülről fakadó, döntés által létrejött többgenerációs együttélésről
beszélünk ma már. Azon szülők esetében, akik inkább alapvetően
önállóság-pártiak, és nem szeretnék minél tovább a "fészekben" tartani a
gyermeküket, ez akár komoly konfliktushelyzetet okozhat. Az egyébként
többnyire önállósodni kívánó fiatalok számára szintén. Még inkább kitolódik
az önálló családalapítás ideje, és még kevesebb gyerek születhet - mondja
dr. Jász Krisztina.
A jelenség tehát létezik, a kényszer pedig nagy úr. Félő, hogy a tendencia
tovább folytatódik, és még több fiatal, illetve fiatal pár kényszerű hosszú
évekkel kitolni a családalapítást. A tízmillió alá csökkent népességet
figyelembe véve, a következmények beláthatatlanok.
Nem sok jó várható a kényszerűségtől
A kényszer szület együttlakás hatása egyértelműen negatív, az egyre mélyülő
válság önmagában is újtípusú konfliktusokat fog eredményezni, ami
megtermelődhet ezzel a faktorral. Ha egy szisztematikus közösségfejlesztés
indulna be, akkor mérsékelhetők lennének a jelenség negatív hatásai. A
szociológus nem lát olyan kezdeményezést, ami érdemben foglalkozna ezzel a
problematikával. A negatív hatások kivédése érdekében több szociológiai
vizsgálatot kellene ebben a tárgyban lefolytatni, a minél előbbi
beavatkozás kidolgozásának érdekében.
Venter Marianna
újságíró