Ehelyütt nem akarok szakmai, kritikai fejtegetésekbe belemenni, ezt megteszik mások, másutt.
Számomra a vérkeringésbe való visszatérés jelentette a legnagyobb örömöt. Találkozás más animációsokkal, régi kollégákkal. Nem tudhatom, persze, hogy tartós lesz-e a comeback, de egy biztos; a támogatások megszűnésével irgalmatlan nagy feladat lesz talpon maradni.
A filmünket az első napi versenyprogramban vetítették és igen jól fogadta a közönség. Ez meglepett. Utólag ezt az egyöntetű véleményformálást kicsit annak is tulajdonítom, hogy sokan nem tarják egyértelműnek az alkotó nézőpontját. A drukker és ellendrukker számára is befogadható a dolog. Legalábbis erről ír Varsányi Gyula a Népszabadság online-on.
Én magam persze nem így látom, hisz aki a puszta képi világ mellett figyelembe veszi a filmes eszköztár egyéb manifesztálódását, úgymint a film drámai ívét, a hangi effekteket (pl. a dermesztő csendet a végén) vagy a stáblista pici európai és nemzeti színű zászlóit, az elég világosan látja az alkotói szándékot és kiállást.
A film némiképp aktuálpolitikai jellege miatt nem igazán volt várható díjeső. Azt sejtettem, hogy Zombor Gábor (polgármester, Fidesz) és Ókovács Szilveszter (ex-Hírtv) kezéből nem fogok jutalmat kapni. Ennek ellenére a Falak vetítését követő spontán ováció (mely aznap unikumnak számított), az MTV-s Brlázs Ágnes megkeresése, valamint egy francia HELPI-önkéntes őszintének tűnő, forró ölelése a vetítés másnapján - némi bizakodásra adott okot.
A kicsi esély végülis realitás maradt, de ez egyáltalán nem baj. (Megjegyzem azért, hogy a 93-as nagydíjas Locsolkodásnál egy kicsit fontosabb üzenettel bírónak látom a Falakat.)
A díjazottak nagy részével egyébként egyetértek, kisebbikkel kevésbé. Különösen tetszettek a fiatalok munkái. Hozzám közel állók tudják, hogy bár lelkes rajongója vagyok az új generációk sokrétű tehetségének, néha el is kedvetlenít a tény, hogy mi, a hagyományos animáción szocializálódott nemzedék talán soha nem tudjuk behozni a lemaradást, - már ami a fiatalok szoftveres tudását illeti. A díjak odaítélésénél egyébként feltűnő volt, hogy mekkora arányban támogatta az animációs zsűri a nem, nem pusztán, vagy csak minimál módon animált alkotásokat. Ilyen volt maga a fődíjas mozi, a Track 32, de a rövidfilm kategória győztese, a Zenit, vagy a 100 éve történt sorozat egy epizódja is.
A vetítések mellett volt néhány érdekes kiállítás (különösen Orosz István mérnöki pontosságú karcolatai, metszetei tetszettek) szoftverbemutató (Toonboom) meg jónéhány baráti sörözés, itt, ott, amott.
A család outsider tagjai is jól érezték magukat például az Esélynapon, a Helpi pavilonnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése