A szokásos ingyenmunkáim mellett nem nagyon szoktam elvállalni baráti kéréseket, de most, hogy ugye itt a szeretet ünnepe, egy kedves ismerősömmel kivételt tettem. Az volt a kérés, hogy egy fotó alapján készítsek egy vicces rajzot a családról.
Hú, hogy én mennyire megszenvedtem ezt a dolgot!
Nem tudom, hogy más hogy van vele, de én csak olyanokról tudok jó karikatúrát csinálni, akiket ismerek. T.i. el tudom dönteni, hogy a kész rajz megfogta-e a lényeget. Ismeretlen arcnál ez valahogy nem megy és sajnos a család férfitagját ezúttal nem ismertem.
A másik dolog, hogy a kitalált történethez épp profilnézetű fotók kellettek volna – arról nem is beszélve, hogy a profil-kontúr jobban használható a karikatúrához az orr, homlok, ajkak, toka mérete és arányai okán. Tehát adott volt a probléma: szembefotókról miként lehet „oldalnézős” karikatúrát csinálni. Két dolog között választhattam: vagy improvizálok és a memorizált karakterjegyekből megpróbálok létrehozni egy profilképet, vagy kicsit csalok a szemberajzzal és a szemgolyót jól behúzom oldalra. Én az előbbibe nem mertem belevágni, úgyhogy maradt ez a kicsit esetlen, fura tekintet.
A harmadik dolog – és erről homályosítsatok fel, kedves portrérajzolók, ha találkozunk – hogy hogy a rákba lehet egy babaarcról karikatúrát csinálni. Nekem minden baba olyan egyforma. Nincs még horgas orr, kiugró áll, ellenben hatalmasra nyílt és őszinte minden tekintet. (A pufók pogácsákról már nem is beszélek. Hamm!)
Szóval ne hagyjatok tudatlanságban vergődni!
A fentiek ellenére házi előzsűrim szerint hasonlítanak az arcok. Íme a rajz:
A legnagyobb ajándék