tag:blogger.com,1999:blog-5237248137715305117.post5147454961123980409..comments2023-04-09T16:12:50.736+02:00Comments on Farfekvés: Kapunyitási pánikBélabátyóhttp://www.blogger.com/profile/12950346173465950609noreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-5237248137715305117.post-51142473710077488702011-03-12T11:28:31.807+01:002011-03-12T11:28:31.807+01:00itt egy másik is, akár ehhez is készülhettek volna...itt egy másik is, akár ehhez is készülhettek volna a karikatúráid: http://hvg.hu/velemeny/20110121_nyolcvanasok_ertekvesztes_erasmusaihttps://www.blogger.com/profile/17964281668998759692noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5237248137715305117.post-86594679791074635142011-03-06T15:12:00.964+01:002011-03-06T15:12:00.964+01:00Ihun a cikk:
Diploma – talán nem is egy – a zseb...Ihun a cikk: <br /><br />Diploma – talán nem is egy – a zsebben. Nyelvvizsga – akár több is – kipipálva, a fiatalság pedig még jó időre garantálva. Mondhatni, irigylésre méltó állapot. Ám napjainkban a huszas éveiket taposó, harmincas éveiket járó fiatalok közül sokan nem tudnak, sőt gyakran nem is mernek élni szerencsés helyzetükkel, és a saját lábukra állni. A tényleges felnőtté válás jócskán kitolódik, ez pedig az élet más területeire, például a párkapcsolatokra is kihat.<br /><br />– Nem érzem jól magam a bőrömben, és ez sok konfliktust okoz a környezetemben, főként a szüleimmel – meséli egy nemrég diplomázott huszonéves. A vita tárgya általában a pénz, a szülők ugyanis nem bánnák, ha fiuk végre maga fizetné a telefonszámláját, az internethasználatát, és az albérletét is, hiszen még mindig sok időt tölt tanulmányai színhelyén, és ritkán jár haza. <br />A fiatalember szerint szülei részéről ez jogos követelés, de amíg nem talált munkát, addig nem tudja finanszírozni a kiadásait. És bár nem ül a babérjain, azt mondja, az úgynevezett kapunyitási pánikkal küzd. Megrémíti, hogy már nem veszi körül az egyetemi közeg, amely az elmúlt években biztos keretet jelentett számára. Hirtelen kéne önállóvá válnia.<br /><br />Vida Krisztina pszichológus egyfajta identitáskrízisnek nevezi ezt a helyzetet, amelynek két oka lehet. Az egyik, hogy a fiatal nem találja azokat az értékeket, amelyek mentén kialakíthatná a saját életét, vagy pedig a környezete kényszeríti rá egy olyan útra, amelyet nem érez sajátjának. Nem ritka, hogy a gyerek nem önszántából, hanem szülői nyomásra választ egy pályát, amelyen boldogul ugyan, de nem érzi magáénak.<br /><br />Ugyanakkor a szakember elsősorban a gazdasági helyzettel magyarázza, hogy a fiatalok kevésbé tudják elkezdeni az önálló életüket. Régebben a tanulmányok befejezése után többnyire rögtön el lehetett helyezkedni, most azonban erre nem igen van lehetőség. <br />Emiatt a fiatal felnőttet a szülei tartják el, sőt olyan kiszolgálást kap, mint gyerekkorában. Ebbe pedig könnyen bele lehet kényelmesedni, és a fiatal akkor sem szívesen szakad ki belőle, ha már sikerült elhelyezkednie. A diplomahalmozással pedig a biztonságos iskolai környezetbe kapaszkodik.<br /><br />De a szülők felelősségéről sem szabad megfeledkezni, ugyanis sokszor ők a gátjai a leválásnak. Persze nem azzal a drasztikus megoldással kell élni, hogy kirúgják a gyereket a családi fészekből, de nem árt szembesíteni a fiatalt azzal, hogy ideje felelősséget vállalnia magáért.<br /><br />A pszichológus említést tett arról is, hogy a felsőközéposztályhoz, vagy még inkább a magasabb réteghez tartozó fiatalokra jellemző, hogy megsértődnek, ha valami pottyan azonnal az ölükbe. Természetesnek veszik, hogy a dolgok készen érkeznek, és a környezetüktől várnak megoldást ahelyett, hogy maguk tennének a célok eléréséért.Bélabátyóhttps://www.blogger.com/profile/12950346173465950609noreply@blogger.com